Amennyire örülhettünk, hogy idén is kibújt egy kenguru fejecske a tavasz beköszöntével anyja erszényéből, annyira volt elszomorító, hogy a szülő megbetegedett és elpusztult. A kicsinye már elég nagy volt ahhoz, hogy a gondozója átvegye az anya szerepét, és megpróbálja felnevelni. Azóta már eltelt több mint két hónap, és most már elmondhatjuk, a fáradozásai eredménnyel jártak, a kis kenguru szépen cseperedik a mesterséges erszényben. Ebben tart nevelőszülőjével annak napi munkája során, időnként kikandikálva, vajon mi folyik odakinn? Prücsök, ugyanis ezt a nevet kapta pótmamájától, jó egészségnek örvend, így bízunk benne, hogy nyáron el is kezdhetjük beszoktatni a kenguru csapatba.
Fotók: Endrédi Lajos
Nem először nevelünk fel sikeresen Bennett-kengurukat. Az állatkerti szakzsargon kézből nevelésnek nevezi az emberi segítséget. El kell mondanunk, hogy nem minden esetben avatkozunk be így, hiszen ennek több faj esetében számos hátránya lehet. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem a fajuknak megfelelően szocializálódnak és viselkednek felnőve, ami megnehezíti vagy éppen lehetetlenné teszi a későbbi együttélésüket a fajtársaikkal. Sőt, az emberre is veszélyesebbek lehetnek. Éppen ezért például a főemlősök és nagymacskák esetében többnyire nem alkalmazzuk, kivéve, ha ez természetvédelmi, fajmegőrzési szempontból indokolt. A tapasztalataink szerint a nem túl komplex szociális viselkedésű Bennett-kenguruknál ez nem okoz problémát, az ember által nevelt egyedek is beilleszkednek a csapatba.
A látogatók némi szerencsével találkozhatnak vele, mikor pótmamája erszényében utazik. A sajtó érdeklődő képviselőinek április 30-án, pénteken mutatjuk be – hiszen nála igazodni kell a nevelőjének munkarendjéhez is.