A medvék pedig megmondták… A „medveles” napján, a február másodiki tavaszias napsütésben nehéz volt elképzelni, hogy a tél igazából márciusban fogja fitogtatni az erejét. Azonban április már meghozta a jó időt, Amali, a tavaly ősszel született kis oroszlán is elhagyhatta házát, hogy felfedezze a zöldellő kifutót. Bár, a birtokba vétel nem is ment olyan gyorsan és könnyen, Amali sokáig csak nézett ki az ajtón, míg végre anyja folyamatos bátorítására ki nem lépett azon. Majd olyan jól érezte magát, hogy este már vissza sem akart térni, a gondozóinak kellett visszavinnie. Azóta egyre többször látható kinn is, bár nem minden időszakban, hiszen a hím oroszlánnal egyelőre külön, vagyis felváltva használja azt.
Amali tavaly októberben született, a Vadaspark első oroszlánkölykeként. Különlegessége, hogy nagyon világos színű, akár csak szülei, ezért nevezik fehér oroszlánnak, bár – főleg az idősebb egyedek – inkább nagyon világos sárgásbarna színűek. Ez színváltozat (vagyis nem faj vagy alfaj) nagyon ritka vadon, csak Dél-Afrika egy térségében, Timbavatiban található meg, ahol a környezet elég világos alapszínű ahhoz, hogy előnyt jelentsen az ilyen színnel született nagyragadozóknak. Sajnos, ami előny itt, az hátrány lehet máshol, az 1930-as évektől, amióta felfedezték őket a fehér vadászok, különleges trófeának számítottak a fehér oroszlánok. Ennek következtében a század végére gyakorlatilag el is tűnt ez a gén a természetből, csak állatkertekben maradt fenn. Újabban érkeztek hírek arról, hogy újra születtek ilyen kis oroszlánok vadon, de számuk egyelőre nagyok kevés.
Amalit természetesen nem fenyegeti ilyen veszély. Nyáron még biztos a Vadaspark lakója lesz, és már körvonalazódik az is, hogy majd melyik állatkert lesz új otthona ősztől. Addig azonban megfigyelhető lesz, hogy cseperedik Szegeden az első itt született oroszlán.
Fotó: Endrédi Lajos