Skarlát íbisz (Eudocimus ruber)

Gödényalakúak (Pelecaniformes) rendje
Íbiszfélék (Threskiornithidae) családja

Elnevezések

Angol név: Scarlet ibis
Német név: Scharlachsichler
Szerb név: Crveni ibis
Román név: Ibisul roșu

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: LC (Least Concern – kevésbé aggasztó helyzetű)

Élőhely

Dél-Amerika

Adatok

II.

A skarlát íbiszek feltűnő színét olyan karotinoidok okozzák, amelyeket a fő táplálékukból, a rákokból nyernek. A fiatal madarak tolla barna színű. Tápláléka rákokon kívül puhatestűekből, apró halakból, férgekből áll, melyeket az iszapban keresve talál meg. Csőre lefelé hajlik. Más vízimadarakkal együtt táplálkozik, így a többi madár között könnyebben el tud rejtőzni a Ragadozók elől, illetve a sok madár felkavarja a sekély vizet és ezzel könnyebben megzavarják és elkapják a táplálékukat.

Kolóniában élnek, fészküket egymáséihoz közel építik a fákra, egy kolónia akár több száz fészekből is állhat. Mindkét felnőtt madár osztozik a fiókák gondozásában: táplálékot biztosítanak nekik, védik a Ragadozóktól. A fiókák kéthetes korukban kirepülnek a fészekből, 75 napos korukban önellátóak. Ha a fészkelőhelyen megzavarják őket, az összes madár egyszerre felrepül.

A nagy csoportokba való tömörülés egyik előnye, hogy az egyedek kisebb eséllyel lesznek Ragadozók áldozatai, mintha egyedül élnének. Bár a kolónia észrevehetőbb, mint egy-egy jól álcázott fészek, a sok közül egynek kicsi az esélye, hogy éppen azt választja a vadász. Ha veszélyt észlelnek, figyelmeztető hangot adnak ki.