Nyári lúd (Anser anser)
Lúdalakúak rendje
Récefélék családja
Elnevezések
Angol név: Greylag goose
Német név: Graugans
Szerb név: Divlja guska
Román név: Gâsca de vară
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: LC (Least concern – kevésbé aggasztó helyzetű)
Élőhely
Európa, Ázsia, füves, mocsaras területek
Adatok
A nyári lúd hazánk egyetlen rendszeresen fészkelő vadlúdfaja, amely a Hortobágyon, a Velencei-tó térségében, a Fertő-tónál és a Kis-Balatonnál költ. Különleges jelentőségű pihenőhelye a tatai Öreg-tó, amely Európában egyedülálló módon egy város által szinte teljesen körülvett madárélőhely. Ősszel, szeptember végétől érkeznek ide a Skandináviában és Szibériában fészkelő lúdcsapatok telelni. A ludak napközben a környező táplálkozóterületeken tartózkodnak, majd naplementekor visszatérnek a tóra. A novemberi Vadlúd sokadalom rendezvényre évről évre több ezer látogató érkezik, hogy megfigyelje a szürkületben behúzó madarakat.
A nyári lúd a tudománytörténetben is fontos szerepet játszik. Konrad Lorenz, a modern etológia egyik megteremtője, már fiatal korától foglalkozott e fajjal, és velük végzett kísérletei során írta le részletesen a korai bevésődés jelenségét. Megfigyelései szerint a kikelés utáni 13–16 órában az első mozgó inger maradandó nyomot hagy a fiókákban. Ha a kislibák ekkor nem az anyjukat, hanem egy másik, hasonló méretű mozgó tárgyat látnak meg, azt kezdik követni – Lorenz esetében ez a csizmája volt. A jelenséget már a 19. században Douglas Spalding írta le, később Oskar Heinroth fedezte fel újra, Lorenz pedig a nyári ludakon végzett kutatásokkal tette világszerte ismertté.