Néma kacsa (Cairina moschata)

A néma kacsa, más néven pézsmaréce, Amerikából származik. Vadon élő ősei elsősorban vizek közelében, erdős területeken élnek; a háziasított néma kacsát ma a világ számos részén tartják. Nem a tőkés récéből háziasított közönséges házi kacsa egyik fajtája: attól különböző madárfajhoz tartozik.

Legkönnyebben a szeme és csőre körüli vörös, szemölcsös bőrképletekről ismerhetjük fel. Tollazata sokféle színű lehet, a fehértől a feketén át a tarka változatokig. A hímek rendszerint jóval nagyobbak a tojóknál, vörös arcrészük is feltűnőbb lehet.

Neve kissé megtévesztő: a néma kacsa nem teljesen hangtalan. A közönséges házi kacsák hangos hápogása helyett a hímek többnyire sziszegő, fújtató hangot hallatnak. Egymással testtartásukkal és farkuk mozgatásával is kommunikálnak.

Növényi részeket és magvakat fogyaszt, de rovarokat, csigákat és más kisebb állatokat is felszed. Úszóhártyás lábával jól mozog a vízben, erős karmaival pedig a szárazföldön és az ágakon is meg tud kapaszkodni.

A tojó rendszerint több tojást rak, amelyeket körülbelül 33–35 napig költ. A kiskacsák kikelésük után hamar követik az anyjukat, amely vezeti és védi őket, amíg önállóvá nem válnak.