Borjúfóka (Phoca vitulina)

Ragadozók rendje (Carnivora) Fókafélék családja (Phocidae)

Elnevezések

Angol név: Harbor seal
Német név: Seehund
Szerb név: Lučka foka
Román név: Focă comună

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: LC (Least concern – kevésbé aggasztó helyzetű).

Élőhely

Az Atlanti- és a Csendes- óceán északi partközeli vizei

Adatok

A borjúfóka a fókafajok között az egyik legnagyobb elterjedési területtel rendelkezik. Az északi félteke hideg tengereiben honos.

A borjúfókák 30 percig is képesek a víz alatt maradni és átlagosan 91 méter mélyre merülnek, de akár 427 méter mélységig is le tudnak úszni. Testük orsó alakú, áramvonalas. Bundájuk sűrű és rövid, végtagjaik úszóhártyásak. A szárazföldön nehézkesen mozognak, a vízben viszont annál fürgébbek. Éberek, folyamatosan figyelik környezetüket. Rendkívül játékos fajnak számítanak.

Érzékeny bajszuk és kiváló látásuk segíti a táplálék felkutatásában. Főként halat fogyasztanak pl. tőkehal, makréla, hering, de szívesen megeszik a rákokat, kagylókat is, összesen 5-7 kg mennyiségben naponta.

Utódaikat a parton hozzák világra. Hamar megtanulnak úszni és követik anyjukat a vízben. A nőstények 4 hétig szoptatják a kicsiket, tejük zsírtartalma 50 %-os, amitől a borjak gyorsan növekednek.

A borjúfókák gyakran válnak a cápafélék, kardszárnyú delfinek és jegesmedvék áldozatává. Sok pusztul el amiatt, hogy beleakadnak a halászhálókba.