Déli háromöves tatu vagy matakó (Suricata suricatta)

Páncélos vendégízületesek rendje (Cingulata) / Övesállatok családja (Dasypodidae)

Elnevezések

Angol név: Southern three-banded armadillo
Német név: Südlicher Kugelgürteltier
Szerb név: Južni troprugasti oklopnik
Román név: Tatuul brazilian

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: NT (Near threatened – Mérsékelten fenyegetett)

Élőhely

Dél-Amerika, száraz erdők, füves puszták

Adatok

A déli háromöves tatu vagy matakó a húsznál is több ismert tatufaj közül a közepes termetűek közé tartozik. Kb. 10 000 évvel ezelőtt haltak ki a Glyptodon nemzettségbe tartozó óriástatuk, melyek másfél méter magasak és három méter hosszúak voltak!

A matakó a jellegzetes páncélzatát teljesen képes összezárni a teste körül. Előfordul, hogy záródás közben bezárja a támadó ujjait is. Ezen kívül a zárt pajzs a hőveszteséget is csökkenti. A csontos páncél nem a csontvázhoz kapcsolódik, hanem bőreredetű képződmény. A kicsi tatu testét születésekor rövid ideig puha és rózsaszínű szaru borítja. Ahogyan növekszik, az irhából egy csontosodási folyamat indul meg, így a két rétegből kialakul a páncélzat.

A matakók főként hangyákat és termeszeket fogyasztanak. Szaglásuk fejlett, orrukkal találják meg a táplálékukat a föld alatt és a földfelszínen is.

A tatuk, a lajhárok és a hangyászok közös vonása, hogy rendszertanilag mindannyian a vendégízületes állatok öregrendjébe tartoznak. Az elnevezés onnan származik, hogy utolsó hát- és ágyékcsigolyájukon a szokásos 3 féle nyúlványon túl még két-két pár van, amelyek e csigolyák közt további ízesülést tesznek lehetővé.