Egyiptomi vándorsáska (Schistocerca gregaria)

Angol: Desert locust
Német: Wüstenheuschrecke
Francia: Criquet pèlerin
Román: Lăcusta de deșert
Szerb: Pustinjski skakavac

Rendszertan: Egyenesszárnyúak rendje, sáskafélék családja
Elterjedés, élőhely: az észak afrikai Száhel-övezet, Irán, Izrael, Törökország, és Dél-Spanyolország
Természetvédelmi helyzete: nem szerepel a Vörös listán
Testtömeg: 2 gramm
Testhossz: 60-80 mm
Táplálkozás: levelek, növényi szárak, gyümölcsök és virágok
Szaporodás: 80-100 db pete petecsomóba rakva
Élettartam: kb. 8 hónap

A nőstény nagyobb a hímnél. Két megjelenési formájuk van: a magányos állatok homokszínűek, amikor azonban hatalmas rajokban útra kelnek élénk sárga, narancssárga és fekete színt öltenek. Az átalakulást az egyedek egymáshoz való dörzsölése okozza.
Potrohuk mozgékony, ezzel a nőstények peterakáskor a talajba lyukat tudnak ásni.
Ha a növényzet úgy oszlik meg az esős időszakban, hogy a nimfák összegyűlhessenek, és elég eső esett ahhoz, hogy sok pete keljen ki, akkor akár 50 millió egyed alkotta hatalmas rajokba állnak össze, melyben az egyes egyedek egymáshoz igazodnak, így képtelenek irányt váltani. A széllel haladnak, felveszik a szél sebességét. Naponta 100-200 km-t is haladnak. Egy 40 milliárd egyedet számláló raj képes egyetlen nap alatt 80 000 tonna terményt „betakarítani”.