Fehérarcú sátánmajom vagy saki (Pithecia pithecia)

Főemlősök rendje (Primates)
Csuklyásmajomfélék családja (Cebidae)

Elnevezések

Angol név: White-faced saki
Német név: Weißkopfsaki
Szerb név: Beloglavi Šaki
Román név: Saki cu fața alba

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: LC (Least Concern- kevésbé aggasztó helyzetű)

Élőhely

Dél-Amerika trópusi esőerdői

II.

Adatok

A 15-20 méter magas lombkoronában fordulnak elő. Éjszakai alvóhelyet is ott keresnek maguknak, ha táplálékra van szükségük, lemerészkednek a talajra vagy a lombkorona alsóbb szintjeire. A gyümölcsfákban gazdag területeket kedvelik. Ha kevés a gyümölcs, rovarokat és virágokat, leveleket is fogyasztanak, de a magvakat is kedvelik.

Nevét a külsejük után kapták. A hímek fekete színűek és az arcszőrzetük fehér. A nőstények barnás-szürkés színűek, szemüktől az orrukig világos csík húzódik.

A fák ágai között ügyesen mozognak. Farkukat egyensúlyozásra, kormányzásra használják, kapaszkodni nem tudnak vele.

Társas állatok, kisebb családi csoportokban élnek, amit 2-4 egyed alkot. A csoport tagjai naponta együtt mozognak és 1-2 km-t tesznek meg. Hangjelzéseket és illatjeleket használnak területük megjelölésére.

Szárazföldi ragadozó észlelése esetén riasztó hangot adnak ki, majd megpróbálják csoportosan elűzni. A legnagyobb veszélyt a madarak jelentik a számukra, pl. a hárpia, amiről közismert, hogy főemlősöket támad meg. Amikor észlelik, először riasztó hangot adnak ki, majd mozdulatlanná válnak és elrejtőznek a lombkoronában.