Aranyarcú gibbon (Nomascus gabriellae)

Főemlősök rendje (Primates)
Gibbonfélék családja (Hylobatidae)

Elnevezések

Angol név: Yellow-cheeked gibbon
Német név: Südlicher Gelbwangen-Schopfgibbon
Szerb név: Žutoobrazi gibon
Román név: Gibon cu obraji galbeni

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: EN (Endangered – veszélyeztetett)

Élőhely

Ázsia, alacsonyabban fekvő trópusi erdők

I.

Adatok

Az aranyarcú gibbon kölyök bundája világossárga, majd néhány hónap múlva feketére színeződik és csak az arc marad sárga. A hímeknek ez lesz a végleges színük, de a nőstények szőre ismét sárgás árnyalatúra vált mire elérik az ivarérettséget. A kölykök 6-8 éves korukig maradnak a szülőkkel. Sok főemlőstől eltérően a gibbonok egész életre választanak párt, és együtt gondozzák a kölyköket.

A gibbonok területvédő állatok. Területük jelzésének egyik formájaként a hím és a nőstény közösen énekel, amely több kilométerre is elhallatszik.

Helyváltoztatási módjuk az állatvilágban egyedülálló: függeszkedve, fogásról-fogásra haladnak anélkül, hogy közben lábukat használnák. Nagy könnyedséggel képesek pillanatok alatt méteres szintkülönbségeket megtenni, több méteres szabad tereket átívelni. Nemcsak lengenek, hanem távolugróként is kiemelkedőek: laza váll- és csípőízületeiknek köszönhetően messziről, pontosan képesek célra ugrani, akár 8–10 métert is.

Karjaik látványosan hosszabbak a törzsüknél. A talajon vagy vastagabb faágakon két lábon, felegyenesedve képesek menni úgy, hogy karjaikkal közben egyensúlyoznak.