Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus)

Szarvascsőrűmadár-alakúak rendje
Szarvascsőrűmadár-félék családja

Elnevezések

Angol név: Papuan hornbill
Német név: Papuahorn-vogel
Szerb név: Papuanski kljunorog
Román név: Pasarea rinocer

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: LC (Least concern- kevésbé aggasztó helyzetű)

Élőhely

Maluku-szigetek, Új-Guinea, Salamon-szigetek, örökzöld és lombhullató, vízparti erdők

II.

Adatok

A pápua szarvascsőrű madarak szaporodása egyedülálló az állatvilágban. A fészkeléshez az esőerdő magas fáit használják. A tojó keres egy odút, és a teljes költési időszakban bent marad. A hím sárral, agyaggal, növényi részekkel betapasztja az odú nyílását, csupán egy kisebb rést hagy, amin keresztül párjának az összegyűjtött táplálékot átadja. A tojó a lezárt odúban rakja le a tojásokat. A fiókák akkor jutnak ki a szabadba, amikor elkezdenek repülni tanulni.

A pápua szarvascsőrű madár jellegzetes csőre segíti a táplálékszerzésben és a falazásban. Külsőre a hím és a tojó jól megkülönböztethető a színük alapján is.

A tapírfélékhez, arapapagájokhoz hasonlóan a szarvascsőrű madarak is csipegetnek időnként az agyagtartalmú talajból, mely közömbösíti a szervezetbe jutott méreganyagokat és fontos ásványi anyagokhoz is hozzájutnak.

Legnagyobb veszélyt az orvvadászat jelenti számára. Az Új-Guineán élő helyi lakosok számára fontos húsforrás, de felhasználják a csőrét és a tollait is, rituális célokra.