Gyöngytyúk (Numida meleagris f. domestica)

Tyúkalakúak (Galliformes) rendje
Gyöngytyúkfélék (Numididae) családja

Elnevezések

Angol név: Guineafowl
Német név: Perlhuhn
Szerb név: Biserka
Román név: Bibilică

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: a faj nem szerepel a listán

Háziasítás

Őse a sisakos gyöngytyúk, háziasítása kb. 3000 éve történt Nyugat-Afrikában.

Adatok

A gyöngytyúk eredeti hazája Afrika, ahol 15-20 egyedből álló családokban él. Fején jellegzetes sisaktaréjt visel, mely a kakasoknál nagyobb, mint a tojónál. Tollazata sötét alapon világos pettyezett. Háziasítása során valamivel nagyobb testűvé vált, de minden másban megőrizte alapvető vadmadár ösztöneit, viselkedési formáit: természete ijedős, ,,veszekedős”. Rendkívül éber, kiváló házőrző: jóval azelőtt jelzik a vendég érkezését, hogy az a portához érne. Minden szokatlan zajra menekülésbe kezd. Kitűnően repül. Naponta akár 10 km-t is bejárhat, és nem biztos, hogy visszatér éjszakára is a lakhelyére, hanem máshol keres egy fát.

Hazánkban a XX. század elején már tenyésztették, de az 1980-as években visszaszorult. Tojását, húsát, tollát hasznosítják. Tojásának héja vastag, ezért hosszú ideig eltartható. A 13. században díszmadárként tartották főleg kolostorokban, főúri vadaskertekben.

A gyöngytyúk az ókori görög mitológiában is megjelenik. A legenda szerint Meleagrosz királyfi halála után nővérei olyan mélyen gyászolták testvérüket, hogy az istenek megsajnálták és madarakká változtatták őket – így jöttek létre a gyöngytyúkok. Tollaikon látható fehér pöttyök a testvérek hulló könnycseppjei, panaszos hangjuk pedig az állandó siratás emlékét idézi. Ezért a gyöngytyúkot az ókori görögök néha „meleagris” madárnak nevezték – Meleagrosz emlékére, de latin nevében máig szerepel.