Urial (Ovis vignei)

Párosujjú patások (Artiodactyla) rendje
Tülkösszarvúak (Bovidae) családja

Elnevezések

Angol név: Urial
Német név: Urial
Szerb név: Urijal
Román név: Oaia sălbatică asiatică

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: VU (Vulnerable – sebezhető)

Élőhely

Ázsia füves területei 4500 méteres magasságig

I.

Adatok

Az urialok akár 4500 méteres tengerszint feletti magasságig is előfordulnak. Leginkább a nyílt, füves területeket kedvelik, de mezőgazdasági területeken és ritkás erdőkben is megjelenhetnek. Általában dombos vagy hegyvidéki tájakon élnek, ahol a nyílt területek jó rálátást biztosítanak a ragadozókra.

A hímek szarvai hatalmasak, az eddig mért leghosszabb 990,6 mm volt. Ezek a szarvak spirálisan hátrafelé görbülnek, és fontos szerepet játszanak a hímek közötti versengésben. A nőstények szarvai sokkal kisebbek és vékonyabbak.

Az urialok társas állatok. A csoport mérete akár a száz egyedet is elérheti, és főként nőstényekből és fiatalabb egyedekből áll. A hímek külön csoportokban élnek, köztük a rangsort általában a szarv mérete határozza meg. Az azonos méretű hímek fizikai összecsapással döntik el a rangsort, de harc közben nem állnak fel a hátsó lábaikra, mint ahogy sok más hegyi vadjuh kos. Napjuk nagy részét táplálkozással töltik, főként különböző fűféléket és cserjéket fogyasztanak.

A fajt több tényező is veszélyezteti, például az orvvadászat, a haszonállatokról átterjedő betegségek és élőhelyének csökkenése. Mivel nyílt területeken élnek, ahol az emberek gyakran legeltetik állataikat, az urialoknak sok helyen a háziállatokkal kell versengeniük a táplálékért.