Újra szirtiborzok költöztek a Szegedi Vadasparkba

Három hím érkezésével, többéves kihagyás után ismét szirtiborzokat láthatnak a Szegedi Vadaspark látogatói. Az új lakók a kötelező karanténidőszak letelte után már külső helyüket is birtokba vették az afrikai keselyűkkel közös kifutóban. A két állatcsoport jól megfér egymás mellett, tekintve, hogy a keselyűk nem jelentenek élő állatokra veszélyt. A faj nem számít teljesen új lakónak nálunk: korábban már éltek szirtiborzok a Szegedi Vadasparkban. Néhány év kihagyás után most ismét visszatértek gyűjteményünkbe, így látogatóink újból megismerhetik ezeket a különleges, első pillantásra talán tengerimalacra vagy mormotára emlékeztető állatokat, amelyek valójában meglepő rokonsággal rendelkeznek.

@szegedzoo 👀Három hím érkezésével, többéves kihagyás után ismét szirtiborzokat láthatnak a Szegedi Vadaspark látogatói. Az új lakók a kötelező karanténidőszak letelte után már külső helyüket is birtokba vették az afrikai keselyűkkel közös kifutóban. A két állatcsoport jól megfér egymás mellett, tekintve, hogy a keselyűk nem jelentenek élő állatokra veszélyt. ☺️A faj nem számít teljesen új lakónak nálunk: korábban már éltek szirtiborzok a Szegedi Vadasparkban. Néhány év kihagyás után most ismét visszatértek gyűjteményünkbe, így látogatóink újból megismerhetik ezeket a különleges, első pillantásra talán tengerimalacra vagy mormotára emlékeztető állatokat, amelyek valójában meglepő rokonsággal rendelkeznek.🦡 Kiderül egy következő videóból! #szegedzoo #szegedivadaspark #neked #foryoupage #hyrax ♬ The Playful Vine – Tilly Henson

A szirtiborz (Procavia capensis) neve és megjelenése könnyen megtévesztheti az embert. Nem tartozik sem a borzok, sem a rágcsálók közé, hanem az emlősök egy önálló rendjének, a szirtiborz-alakúaknak a képviselője. Legközelebbi ma élő rokonai között meglepő módon az elefántokat és a tengeriteheneket találjuk. A rokonság természetesen nem azt jelenti, hogy a szirtiborz az elefánt közvetlen leszármazottja: a három állatcsoport evolúciós története egy távoli közös ősig vezethető vissza. Felső metszőfogaik apró agyarakra emlékeztetnek, lábuk talpán pedig rugalmas, váladéktól nedvesen tartott párnák találhatók. Ezek segítik őket abban, hogy ügyesen kapaszkodjanak és magabiztosan mozogjanak a meredek, sziklás felületeken. Afrika nagy részén, valamint a Közel-Kelet egyes területein fordulnak elő. Elsősorban olyan sziklás vidékeken élnek, ahol a hasadékok és üregek biztonságos búvóhelyet nyújtanak számukra a ragadozók és a szélsőséges időjárás elől.

Társas állatok, a természetben rendszerint több egyedből álló kolóniákban élnek. Táplálkozás és pihenés közben gyakran egy őrszem figyeli a környéket, amely veszély esetén hangjelzéssel riasztja társait. Kommunikációjuk meglepően változatos: különféle füttyökkel, kiáltásokkal és más hangokkal tartják egymással a kapcsolatot. Testhőmérsékletük szabályozása kevésbé hatékony, mint sok más emlősé, ezért viselkedésükkel is alkalmazkodnak a környezet hőmérsékletéhez. Reggelente szívesen sütkéreznek a napon, hűvösebb időben pedig egymáshoz bújva melegítik egymást. Emiatt jó időben különösen érdemes megfigyelni őket a kifutó napos, magasabb pontjain. Termetükhöz képest szokatlanul hosszú, mintegy hét hónapos vemhesség után általában 1–4 fejlett kölyök születik. Az utódok nyitott szemmel, szőrösen jönnek világra, és röviddel születésük után már képesek követni anyjukat. A szirtiborz széles körben elterjedt faj, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN a nem fenyegetett kategóriába sorol. Európa állatkertben viszont zoológiai ritkaságnak számítanak, ahol különleges evolúciós rokonsága, társas viselkedése és a sziklás élőhelyhez való látványos alkalmazkodása miatt fontos ismeretterjesztő szerepet tölt be.