Angol: Europian wild cat
Francia: Chat sauvage
Német: Wildkatze
Román: Pisica sălbatică
Szerb: Divlja mačka
Rendszertan: Ragadozók rendje / Macskafélék családja
Elterjedés, élőhely: az európai alfaj lombhullató erdőkben él
Természetvédelmi helyzete: nem veszélyeztetett
Testtömeg: 3-6 kg
Testhossz: 50-80 cm
Marmagasság: 30-35 cm
Táplálkozás: kisemlősök, madarak, hüllők, rovarok, tojások
Szaporodás: 60-70 napos vemhesség után 1-8 kölyök születik
Élettartam: 10-12 év
Szociális viselkedés: magányos állat.
“Veszélyes” rokonok
Csak kevesen mondhatják el magukról, hogy igazi vadmacskát pillantottak meg az erdőben. Egyrészt, mert kitűnően rejtőzik, kifinomult szaglása, hallása révén már messzről észreveszi az idegen közeledését, és elbújik. Másrészt, mint sok vadon élő faj fennmaradását veszélyezteti a vadászat, az élőhelyek változása, ritkulása. A vadmacska esetében azonban még egy probléma van: a házimacska a vadmacska afrikai alfajából alakult ki kb. 4000 évvel ezelőtt. Olyan helyekre is elkóborol, ahol vadmacskák élnek, ráadásul rengeteg él elvadultan. Képesek kereszteződni a nálunk is élő európai alfajjal és így veszélybe kerül a tiszta vad genetikai állomány fennmaradása.
A jó és a rossz
A macskát az ókori Egyiptomban – mintegy 2 500 évvel időszámításunk előtt – istenként tisztelték, és testét gyakran mumifikálták is.
Egyiptom hatalmát a Nílus-völgyi területek termékenysége alapozta meg. A magtárakban tárolt szemes terményt a macska óvta a rágcsálóktól és az ott menedéket kereső kígyókat is ártalmatlanította.
Elpusztítóját halállal büntették.
Bár az afrikai, ázsiai és európai alfajok is nagy területet népesítenek be, a házimacskák különböző fajtái azonban a világ minden részén megtalálhatók.
A rómaiaknál a házastársi boldogság patrónusa, Japánban baljós állatnak tartják, Európában pedig önfejűnek, összeférhetetlennek és lustának.
A magyar néphit szerint a boszorkányok hátasa, szolgája.
A vadmacska örökbefogadója:
– Kis-Nagy Erzsébet
– Asztalos Hajnalka és Molnár György
– Mári Petra