Bár már ideje lett volna, mégis most jutottunk el oda, hogy meglegyen az első mérlegelés. Ahogy már csak az lenni szokott, a mérleg hazudik… Egy nő pedig rá sem áll. Ezzel én is pont így vagyok, így mértem helyette a malacokat.
De mielőtt a mérlegelésig eljutunk, a legfontosabb: Teodor szőrhullása és a bőrszárazsága helyrejött. Nem is kellett szurit ismételni nála, így rövidre zártuk szerencsére a betegség kérdést. De ahogy az nálunk is előfordul, mindenfélét odaígérünk a gyereknek is, ha szurit kap, vagy ha jól viselkedik az orvosnál. Na hát én beígértem nekik 1-1 új bújót. Mondjuk nyilván nem lett volna hiszti, ha nem kapják meg, de úgy voltam vele, milyen jó malacok ezek! És hát rutinosan 2-2-t vettem, mert hát nyilván meg fognak nőni! Akkor pedig nemhogy ketten nem fognak beleférni, de egyedül sem.
Meg is jöttek a kis bújók, a két kötött sapkát pedig egyszerűen likvidáltam, mert amúgy se nagyon értették, hogy bele is bújhatnának. Inkább ültek a tetején, és annak rendje és módja szerint körbepisilték és kakilták. Szóval megvan a két lakás, és nyilván egyet használnak. Vagyis mindig ugyanabba mennek be. A másik pedig minden reggelre szépen ki volt lapítva, szóval az éjszakai buli az az ágyon is zajlott. Ennek eredményeképp aztán felköltözött az egyik házikó az emeletre, amit itt is nyilván egyszerre ketten használnak.
Szóval a mérlegelés. Ahogy az a nagykönyvben is meg van írva, jó minőségű réti széna korlátlan számban rendelkezésre áll, a szintén jó minőségű táp szépen kiadagolva reggel és délután, hozzá némi zöldség. Néha egy kis tyúkhúrral, ha szép helyen tudunk találni. Szóval az etetés szinte tankönyvi. Ezt azért szerettük volna a mérleggel is alátámasztani, ami, valljuk be, sikerült is. A 4. hónapba lévő malacok ugyanis 455 ill. 509 grammosak. A jóhoz közelít, de biztosan nem alultápláltak. Ezt felvételkor az édesen kidudorodó körte test is mutatja.
De ahogy mondani szokták: majd lemozogja! Nos, azzal nincs is hiány, hiszen nem sokat van csendben az iroda nap közben, olyan oltári malacfutam zajlik a ketrec két szintjén. Ezt néha a legextrémebb hanghatásokkal teszik, hiszen fiúkhoz híven valamikor igencsak túlpörögnek játék közben. Így aztán van berregés, morgás, őrült visítás, csipogás és igazi malachang is. Ez mondjuk leginkább a tápos zacskó csörgésekor hallatszódik. De mielőtt mindenki megijedne, agresszív balhénak nincs nyoma, így bár Teodor, a kisebb súlyával de annál nagyobb arcával a bandavezér, Bob pedig a körülbelül 1 hét fórjával a megfontoltabb (és félősebb), tapasztaltabb fiatal felnőtt.
