Angol: Giant Anteater
Francia: Tamanoir
Német: Großer Ameisenbär
Román: Furnicaul gigant
Szerb: Džinovski mravojed
Rendszertan: Szőrös vendégízületesek rendje/Hangyászfélék családja
Elterjedés, élőhely: Közép-és Dél-Amerika mocsaras, erdős, füves területei
Természetvédelmi helyzete: mérsékelten veszélyeztetett
Testtömeg: 18-39 kg
Testhossz: 100-120 cm
Marmagasság: 50-60 cm
Táplálkozás: gyümölcsök, levelek, magok, bogyók, rovarok, kisebb gerincesek
Szaporodás: 190 napos vemhesség után 1 utód születik
Élettartam: 20-25 év
Szociális viselkedés: magányos állat
“Csőrös szőrös”
A sörényes hangyász nemcsak egy, hanem számos tulajdonsága révén válik ki az átlagból: törzsének alakja, hatalmas seprűszerű farka és különleges hosszú koponyája már a külsejét is egyedivé teszik. Megnyúlt állkapcsában nincsenek fogak, helyette hosszú, akár 60 cm-re kinyújtható nyelvével kapkodja el rendkívül gyorsan a termeszeket, néhány perc alatt akár több százat is.
Testhőmérséklete az egyik legalacsonyabb az emlősök között, mindössze 32 fok, és hogy alvás közben ne csökkenjen tovább, takaróként használja hatalmas farkát. Mellső lábain 3 karom különösen nagy. Ezekkel képes megbontani a kemény termeszvárakat, vagy lefejteni a fakérgeket. Időnként, ha szükséges, veszélyes fegyverként is használja őket.
“Több nap, mint kolbász”
Amikor a sörényes hangyász megbont egy-egy termeszvárat, az ott élő 1-2 millió egyedből mindössze pár százat fogyaszt el, majd odébbáll. Ez egyrészt védekezés a támadó termeszkatonák ellen, másrészt arra is jó, hogy nem pusztul el véglegesen a kolónia, mert a felfalt egyedeket gyorsan pótolni tudják, így a táplálékforrás megmarad későbbre is.
Mi bántja a hangyászt?
A vendégízületeseket (lajhárok, tatuk és hangyászok) különleges anatómiai sajátosságaik elkülönítik az összes többi emlőstől. Dél-Amerikában fejlődtek ki legalább 60-65 millió éve, fejlettebb versenytársak hiányában nagy változatosságot elérve. A legnagyobbak az autóméretű Glyptodonok, az „óriástatuk” és az elefántméretű Megatheriumok, az „óriáslajhárok” voltak, amelyek mindössze 10 ezer éve pusztultak ki (egyes feltételezések szerint az Amerikát meghódító emberek által). Bár az első leletek mindössze 23 millió évesek, a hangyászok törzsfejlődése feltehetően ennél korábban elkülönült a többi vendégízületesétől.
A sörényes hangyászt, csakúgy, mint sok más állatfajt, az élőhelyének elvesztése veszélyezteti leginkább. Azonban a száraz füves területeken – szintén emberi hatásra – gyakran pusztító bozóttüzek is sok áldozatot követelnek. Számos hangyászt gázolnak el autók, és a kóbor kutyák csapatai is sokat megölnek.
Egyes területeken húsukért, máshol pusztán kártevőnek tartva őket vadásznak rájuk az emberek. Bár a pontos számuk nem ismert, annak csökkenése biztos.
A sörényes hangyász európai fajmegmentési programja (EEP)
Európa állatkertjeiben jelenleg kb. 110-120 sörényes hangyász él. A programot a német Dortmundi Állatkertben vezetik, amely intézmény egyben a legsikeresebbnek számít a faj tenyésztésében. A program egyik megoldandó nehézsége éppen az, hogy a sikeres szaporítás következtében a dortmundi vérvonal túlreprezentált az európai állományban. Ezen, az Európán kívüli, főleg amerikai és japán állatkertekkel való csere segíthet, amely nem túl egyszerű a szigorú állategészségügyi és egyéb szabályok miatt.
Mikor egy állatkert olyan speciális igényű faj tartásába fog, amely terén nem rendelkezik tapasztalattal, a munkatársai tanulmányútra indulnak. Így volt ez a hangyász esetében is, ezért mi indulásként a legtapasztaltabb állatkertet, a dortmundit látogattuk meg, hogy minél többet megtudjunk a tartásáról. Ráadásul a hangyászról nagyon sok tévhit él még az állatkerti szakemberek körében is, amely egyrészt a féktelen agresszivitásáról, másrészt a takarmányozási nehézségekről szól. Bár nem a legegyszerűbben tartható állat, a félelmek túlzóak.
Ursula, a dortmundi nőstény sörényes hangyász 2010 tavaszán költözött be a Szegedi Vadaspark dél-amerikai területére, majd két évvel később megérkezett párja, Árész is egy csehországi állatkertből.
A sörényes hangyász örökbefogadói:
– Vám- és Pénzügyőrség Dél-alföldi Regionális Parancsnoksága
– Kalapos János
– Bodrogi Bella
– Farkas-Csamangó Imre
– Iván Zsanett Zsófia
– Szélpál-Horváth Bettina
– Annus Áchim
– Farkas-Csamangó Imre