Télen az állatkert munkatársainak nemcsak a tartóhelyeken élő állatokról szükséges gondoskodniuk, hanem a vadasparki erdő állatairól is. A leghidegebb időszakban kifejezetten fontos, hogy a madáretetők is tele legyenek ennivalóval. Ezek közül nem egyet a látogatónk is megleshetnek, ahol a táplálékot kereső madarakban gyönyörködhetnek. Íme néhány hasznos tanács azoknak, akik otthon is szeretnének madarakat etetni.
Azt már a kisebbek is tudják, hogy az őszi, téli időszakra sok madárfajunk elvonul táplálékdúsabb, melegebb területekre. Vannak viszont, akik itt maradnak, sőt olyanok is akadnak, akik északabbról vonulnak le és vendégként töltik nálunk a téli időszakot. A ragadozók igyekeznek zsákmányt találni, a kisebb testű tollasoknak pedig főként bogyókat, magokat kínál a természet éléskamrája.
Településeinken kívül számtalan bodza, fagyal, csipkebokor, kökény és más bogyós cserje, lepotyogott mag szolgál terített asztalként, de a városainkban, falvainkban is számtalan olyan ültetett növény él, mely táplálékul szolgál. Ha ezeket a forrásokat a hó eltakarja vagy a nagy hideg miatt idő előtt kifogynak, a madarak is továbbállnak, új lehetőségeket keresve.
Mi is segíthetünk azonban a nehéz időszak túlélésében etetők és azokba megfelelő ennivaló kihelyezésével. Hogy mi a megfelelő? Elsősorban az olajos magvak, mint például a napraforgó, tört dió, köles, mogyoró, földimogyoró. Nagyon fontos, hogy ne legyenek a magok sem sózottak, sem pörköltek! A napraforgónál egyáltalán nem baj, ha törött, úgynevezett „szemetes”, mert a gyengébb csőrű madarak (ökörszemek, vörösbegyek) épp e törmelékeket tudják csak megenni.
A sótlan szalonna, faggyú, a háj, de az ágakra egyszerűen csak kiszurkált alma is jelentős energiaforrás.
Az etetőnek mindenképpen legyen teteje. Ha ez nincs, akkor a hó is hamar befedi az eleséget, de ha esőben megáznak a magvak, könnyen meg is penészedhetnek, ami bajt okoz a kis tollasoknak. A kenyér a levegő nedvességtartalmától is hamar megromlik, így inkább kerüljük a kihelyezését. Még egy fontos dolog: a víz nem kevésbé fontos télen is. Ha megtehetjük, naponta legalább egyszer –kétszer tegyünk ki vizet is.
A gondoskodás jó érzése mellett rengeteg örömet, élményt ad, amikor sorra keresik fel az etetőnket a csuszkák, erdei pintyek, kék- és széncinegék, házi verebek, zöldikék, meggyvágók… Itatónkra pedig még a fakopáncsok is rászállhatnak.
Fotók: Farkas Gabriella