Tavaly adtunk hírt arról, hogy hosszú idő után ismét láthatók hazai állatkertben alpesi mormoták, a Szegedi Vadaspark medvebemutatójának szomszédságában. A ritka és veszélyeztetett tarvarjakkal közös kifutóba került nagytermetű rágcsálók be is lakták a területet, ami részükről annyit jelent, hogy kiterjedt üregrendszert ástak maguknak, ahol át is teleltek. Sőt, ahogy ezt a napokban tapasztaltuk, az üregeik nemcsak védelmet biztosítottak számukra, hanem családi otthont is! Ennek bizonyítéka az a mormota kölyök, amelyet a múlt héten vettünk észre, ahogy a szüleivel együtt, mormota módra, az üreg szájából kikandikál. Tekintve, hogy számunkra is rejtett életmódot élnek, nagyon megörültünk ennek a megfigyelésnek, tekintve, hogy Magyarországon ezek szerint elsőként nálunk született mormota. A látogatók is megfigyelhetik a kicsit némi szerencsével és türelemmel, ahogy egyre többet merészkedik elő, főleg a délutáni időszakban.
Anya és én együtt figyelünk! (Fotó: Endrédi Lajos)
A havasi mormota a rágcsálókon belül a mókusfélék családjába tartozik. Kevésbé ismert hazánkban, pedig a történelmi Magyarországon, a Kárpátokban hajdan gyakori volt, ám idővel szinte mindenhonnan kipusztították (a Szörényi-havasok és a Magas-Tátra kivételével). Szlovákiában, Szlovéniában és Romániában is a vissza-, pontosabban áttelepítésével próbálkoznak, hogy gyarapodjon az állományuk. Az Alpokban – néhány kisebb elszigetelt populációja kivételével – még viszonylag gyakori fajnak számít. Az erdőhatár felett élnek, a havasi legelőkön keresik táplálékukat. Számukra a magashegységekben rendkívül hideg és hosszan tartó tél jelent nagy kihívást, amelyet túl kell élniük a fiataloknak. Igazi téli álmot alszanak a mélyre ásott üregeikben, akár 6-7 hónapig is. Az első telet sikeresen átvészelő egyedek viszont többnyire hosszú ideig élnek, akár a 15 éves kort is elérik. Bár számos ragadozó veszélyezteti őket, rendkívüli éberségüknek köszönhetően sokszor elkerülik a velük való végzetes találkozást. Ekkor éles füttyel figyelmeztetik egymást, sőt, sokszor a velük a figyelésben együttműködő zergéket is. Az ember jelentette számukra a legnagyobb veszélyt, akik prémjéért és húsáért vadászták, de legfőképpen azért, mert úgy tartották, hogy a zsírja gyógyítja a reumát.