Parlagi sas (Aquila heliaca)

Vágómadár-alakúak rendje
Vágómadárfélék családja

Elnevezések

Angol név: Imperial eagle
Német név: Kaiseradler
Szerb név: Orao krstaš
Román név: Acvila de câmp

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: VU (Vulnerable- Sebezhető)

Magyarországon fokozottan védett!

Élőhely

Európa, Ázsia, Afrika, ritkás, idősebb erdők, füves puszták

I.

Adatok

A parlagi sas az eurázsiai füves puszták madara, hazánkban éri el elterjedésének nyugati határát. Ragadozó, legfontosabb tápláléka az ürge.

A hazai párok egy része középhegységeink erdeiben költ, de megnőtt az alföldi fasorokban fészkelők száma is. A fészke óriási lehet, mivel több évig is használja (akár három méter mély és másfél méter átmérőjű), helyét úgy választja meg, hogy az a táplálkozóterület közelében legyen, nyugalmas helyen, egy magas fa koronájában, ahonnan jól belátja a környéket. A madárvilágban a sasoknál, előfordul az úgynevezett káinizmus jelensége: az elsőnek kikelő fióka elkezdi csipkedni, majd verni az általában két nappal később kelt testvérét. A kisebb,megfélemlített fióka a táplálékot sem kéri olyan aktívan, így hamarosan legyengül, végül elpusztul, vagy menekülés közben a fészek szélére kerülve lepottyan. Ha kevés a táplálék vagy bizonytalan az ellátás, a szülők az erősebb fióka ellátására fordítanak nagyobb gondot, így nagyobb valószínűséggel éri meg a kirepülést.

Az európai állományának mintegy kétharmada Magyarországon fészkel, ezért a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A 2000-es évek közepétől az antropogén tényezők közül a mérgezés vált a leggyakoribb veszélyforrássá. A második legfontosabb pusztulási ok az áramütés.