Vörös óriáskenguru (Osphranter rufus)

(Diprotodontia) rendje
Kengurufélék (Macropodidae) családja

Elnevezések

Angol név: Red Kangaroo
Német név: Rote Riesenkänguru
Szerb név: Crveni kengur
Román név: Cangurul roşu

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint: LC (Least Concern – kevésbé aggasztó helyzetű)

Élőhely

Ausztrália

Adatok

A vörös óriáskenguru a ma élő erszényesek közül a legnagyobb termetű. Általában csoportokban élnek, a nőstények sokkal kisebbek a hímeknél. A hímek ,,kick-boxmérkőzések” során, vagyis rúgásokkal és ütközésekkel vívják ki a csoport feletti uralom jogát. Akár 50 km/h sebességgel is képesek ugrálni, és 10 méter hosszú, 2,5 méter magas ugrásra is képesek.

A kenguruk utódai fejletlenül jönnek a világra, születésükkor kevesebb, mint 1 grammosak, szőrtelenek, szemük még nem nyílt ki. Születésük után mellső lábaik segítségével másznak anyjuk erszényébe, majd ott is maradnak 8 hónapos korukig, de még 10 hónapos korukig visszajárnak.

A vörös óriáskenguru anyának egyszerre akár három fejlődési stádiumban lévő utóda is lehet: egy az erszényben, egy az anyaméhben embrió állapotban, egy pedig az erszényen kívül, de még ráutalva az anyatejre.

A vörös óriáskenguru Ausztráliában a vadászható fajok közé tartozik. Úgy vélik, hogy gyérítésükre azért van szükség, mert nagy számban elterjedtek a nyílt, füves pusztákon. Ugyanis a drótkerítéseket – melyeket a farmerek azért húztak, hogy megvédjék a legelőiket – könnyen átugorják.